2018. augusztus 20., hétfő

Jóban, gazdagságban, egészségben


Elméletileg az emberek között úgy van, hogy egészségben-betegségben, gazdagságban-szegénységben, jóban-rosszban, aztán beüt a krach, és módosul a szólam valahogy így: csak egészségben, gazdagságban, jóban. A rosszban meg maradj egyedül. Aki tettestárs, abban a pillanatban felszívódik, amikor megvan a baj. Hátat fordít, elszelel, s nem is kerül addig elő, ameddig neki szüksége nem lesz valamire, hiszen akkor ő van bajban, és lobogtatja a fenti szólamot, mintha ő betartotta volna.

2018. július 30., hétfő

Masszabilincs és dekantálover


Amikor az ember fia-lánya magányossá válik, s pont nem akad semmi dolga, akkor hirtelen felértékelődik egy csomó dolog. A könyvek, mert mennyivel jobb elolvasni, hol tartanak a Lannisterek, mint azzal foglalkozni, hol tartunk mi? Méret, majd író, majd műfaj szerint átpakoljuk a könyveinket, de nem is erről szeretnék szólni, erről már írtam korábban. Ha épp nem akad semmi dolgod, csak naphosszat ülsz a fotelban azt a kopasz fát bámulva, ami pont az ablakod előtt van, az furcsa dolgokra tud rávenni.

2018. július 6., péntek

Hűségeskük


Gondoltam, még egy utolsó lehetőséget adok a dolognak. Beizzítottam a laptopot, megnyitottam az oldalt, jelszó, informálódom picikét, nem mellesleg, megnézem, mennyi van a bankszámlámon. Nos, a gépem se nem új, se nem villámgyors, szóval, akadtak problémáim. Az égvilágon semmi problémám nem volt eddig semmivel, most valahogy mégis azt éreztem, szakításra áll a dolog. Imádtam a bankomat, jó fejek és segítőkészek az ügyintézők, személyesen is pikkpakk megvan minden, ám mióta van a kis fizikai eszköz, állandóan az ügyfélszolgálaton kötök ki. Ugyanis, sem asztali és gyorsabb gépen nem tudok belépni itthon, sem a laptopomon. Beütöttem a felhasználónevem, kértem a kódot. Generálta is a token, majd beütöttem a számjegyeket is, aztán fánkozás, fánkozás, néha átváltott homokórára, nekem a fejem picikét átment cékla színbe. Semmi. Nem jó jelszó. Akkor újra. Újra semmi. Harmadszori nekifutásra kigolyóztam magam a rendszerből.

2018. július 2., hétfő

Beléjük fojtva


Szerda. Árnyékban is harminc fok. Tömegközlekedés. Légkondi nincs, csak szagos utasok egymás hegyén-hátán. A buszsofőr lihegve fintorog, mert te vagy az egyedüli felszálló, s ezzel megállásra kényszeríted. Görcsöl a hasad, leülsz az egyetlen szabad ülésre, majd a következő megállóban te vagy a bunkó fiatal, aki nem adja át a helyét a cekkeres nőnek. Amikor felhörrensz a magyarázattal, hangos és bunkó vagy, aki egy kis hasfájást se bír ki állva.

2018. május 10., csütörtök

Szolgálat: Kész!


Régóta követem őt, évek óta.
Mindig a város más pontjain kerül elő. Néha pár ember figyeli messziről, máskor igen nagy kocsisorok között szlalomozik, s van, hogy fiatalok állnak tőle távol, feltartott mobiltelefonnal.
Filmezik.

2018. május 9., szerda

Két dudás


Hihetetlen, hogy tudja magát egy nagydarab ember bepréselni a konyhámban levő asztal és a fal melletti szék közé. Nekem is nehézkes oda bepasszírozni magam, pedig én pici vagyok, az ismerősöm, aki ezt a mutatványt sikerrel abszolválta, jóval magasabb, mint én. Körülbelül a mellkasáig érek.

Anyukám!


Sosem gondoltam bele abba, hogy a szüleimnek kínos lehet, hogy apának és anyának szólítom őket.