2019. november 24., vasárnap

Disznóvágás


Városi lányként kevés rálátásom van a vidéki életre. Háromfős családból jöttem, így teljesen ismeretlen, milyen egy több generációs, összetartozó család. S mint ilyenek, sosem volt részem disznóvágásban sem. Volt kertünk, amikor kiköltöztünk az agglomerációba, de ott csak répát és epret neveltünk, a fák már adottak voltak, egy kutyán és jó pár macskán kívül állatunk nem volt.

2019. november 20., szerda

Csillaghézag


Akarva-akaratlanul is a szerencse bal oldalán születtem. Vagy egy négylevelű lóherét fordítva fogtam meg. Netán a szerencsecsillagom omlott magába. Vagy elfelejtett csókot adni a tündérem életem kezdetén.
A legjobb tudásom szerint járok el, mégsem jó semmi. Nem tudok semmi jót mondani, sem jót tenni, sem jót írni.
Ha pedig segíteni szeretnék, visszapattanok.
Nem teszek rosszat senkinek – én így érzem -, mégis iszonyú béna az életem.

2019. november 19., kedd

Avokádómagok


Nyárutóhoz képest hűvös volt a reggel. Félkómásan botorkált ki a konyhába fehér köntösében. Szívta az orrát. Az ajtóban tűnt fel neki a szokatlan hűvös; már tudta, hogy nyitva van az ablak. Sejtése beigazolódott. Lakótársa szélesre tárta az ablakot, ült a konyhai széken, és kifelé pöfékelt.

2019. november 12., kedd

Titániák


Néha nem csodálkozom azon, hogy művészek, tudósok megcsömörlöttek attól, hogy megpróbálták megfejteni a női lélek rejtelmeit. Mindazzal együtt, hogy szeretek nő lenni, azért naponta meg tudok illetődni, és félni attól az érzelmi összetettségtől, amiben a nők létezni tudnak. Mosolyognak, ha belül sírnak. Parancsolnak, mert valakinek kell, pedig szeretik. Uralkodnak azon, aki nőtársuk, de elesettebb. Angyalarcúak, mégis remek fondorlattokkal élnek. Igazi játszmázók, érzelmi zsarolók, remek megtévesztők, nagy játékosok.

2019. november 4., hétfő

Offline fosszília


Két barátnő utazik. Kezdődhetne így egy vicc, ám amikor felnézek, akkor tudatosul bennem, hogy én magam vagyok a vicc. A busz négyes ülésében ülünk. Velem szemben két gimnazista korú lány, mellettem egy hanyag lábtartással utazó férfi egyed. Utóbbi lopva figyeli, mit csinálok, míg a két lány szemtelenül tág szemmel vizslatja tevékenységemet.

2019. október 10., csütörtök

Túl a horizonton


- Hogy is hívják azt a teret, ami egy fekete lyuk előtt van? Tudod, amikor még nem szippantott be a luk, de már menekülni sem tudsz? – közben a kabátjának legalsó gombját babrálta.
- Eseményhorizont. Nem. – vágta rá a gondolata végére.

2019. augusztus 14., szerda

Rohanásban


Ültem a piros padomon a szombat reggeli csendben. Senki se volt még ébren, a természet is kómában volt. Lábam előtt a Duna is lassan vánszorgott csupán. Én is végigásítoztam az utat ide, de úgy voltam vele, ha egy lány lótuszülésben megehet egy almát a városközpontban, akkor én is meditálhatok a folyóparton szombat hajnalban.