2018. november 5., hétfő

Időszakos útravaló


Ültünk egymással szemben, az asztal két oldalára állított kanapén. Ujjbegyeit összeérintette, a térdein könyökölve pásztázta az arcomat, testtartásomat. Vele szemben, keresztbe vetett lábbal, görnyedve ültem, két ujjammal nyomtam az orrnyergemet. Sok mindenről beszélgettünk, ám egy ponton megakadtam.

2018. augusztus 20., hétfő

Jóban, gazdagságban, egészségben


Elméletileg az emberek között úgy van, hogy egészségben-betegségben, gazdagságban-szegénységben, jóban-rosszban, aztán beüt a krach, és módosul a szólam valahogy így: csak egészségben, gazdagságban, jóban. A rosszban meg maradj egyedül. Aki tettestárs, abban a pillanatban felszívódik, amikor megvan a baj. Hátat fordít, elszelel, s nem is kerül addig elő, ameddig neki szüksége nem lesz valamire, hiszen akkor ő van bajban, és lobogtatja a fenti szólamot, mintha ő betartotta volna.

2018. július 30., hétfő

Masszabilincs és dekantálover


Amikor az ember fia-lánya magányossá válik, s pont nem akad semmi dolga, akkor hirtelen felértékelődik egy csomó dolog. A könyvek, mert mennyivel jobb elolvasni, hol tartanak a Lannisterek, mint azzal foglalkozni, hol tartunk mi? Méret, majd író, majd műfaj szerint átpakoljuk a könyveinket, de nem is erről szeretnék szólni, erről már írtam korábban. Ha épp nem akad semmi dolgod, csak naphosszat ülsz a fotelban azt a kopasz fát bámulva, ami pont az ablakod előtt van, az furcsa dolgokra tud rávenni.

2018. július 6., péntek

Hűségeskük


Gondoltam, még egy utolsó lehetőséget adok a dolognak. Beizzítottam a laptopot, megnyitottam az oldalt, jelszó, informálódom picikét, nem mellesleg, megnézem, mennyi van a bankszámlámon. Nos, a gépem se nem új, se nem villámgyors, szóval, akadtak problémáim. Az égvilágon semmi problémám nem volt eddig semmivel, most valahogy mégis azt éreztem, szakításra áll a dolog. Imádtam a bankomat, jó fejek és segítőkészek az ügyintézők, személyesen is pikkpakk megvan minden, ám mióta van a kis fizikai eszköz, állandóan az ügyfélszolgálaton kötök ki. Ugyanis, sem asztali és gyorsabb gépen nem tudok belépni itthon, sem a laptopomon. Beütöttem a felhasználónevem, kértem a kódot. Generálta is a token, majd beütöttem a számjegyeket is, aztán fánkozás, fánkozás, néha átváltott homokórára, nekem a fejem picikét átment cékla színbe. Semmi. Nem jó jelszó. Akkor újra. Újra semmi. Harmadszori nekifutásra kigolyóztam magam a rendszerből.

2018. július 2., hétfő

Beléjük fojtva


Szerda. Árnyékban is harminc fok. Tömegközlekedés. Légkondi nincs, csak szagos utasok egymás hegyén-hátán. A buszsofőr lihegve fintorog, mert te vagy az egyedüli felszálló, s ezzel megállásra kényszeríted. Görcsöl a hasad, leülsz az egyetlen szabad ülésre, majd a következő megállóban te vagy a bunkó fiatal, aki nem adja át a helyét a cekkeres nőnek. Amikor felhörrensz a magyarázattal, hangos és bunkó vagy, aki egy kis hasfájást se bír ki állva.

2018. május 10., csütörtök

Szolgálat: Kész!


Régóta követem őt, évek óta.
Mindig a város más pontjain kerül elő. Néha pár ember figyeli messziről, máskor igen nagy kocsisorok között szlalomozik, s van, hogy fiatalok állnak tőle távol, feltartott mobiltelefonnal.
Filmezik.

2018. május 9., szerda

Két dudás


Hihetetlen, hogy tudja magát egy nagydarab ember bepréselni a konyhámban levő asztal és a fal melletti szék közé. Nekem is nehézkes oda bepasszírozni magam, pedig én pici vagyok, az ismerősöm, aki ezt a mutatványt sikerrel abszolválta, jóval magasabb, mint én. Körülbelül a mellkasáig érek.