2017. június 30., péntek

A nyelvújítók beájulnak



Az amerikanizálódás az még hagyján. Van emesen-nyelv is. Gyerekként elképzelhetetlennek tűnt a dolog, hogy én egyszer úgy fogok beszélni, ahogy a szüleim. Felfoghatatlan volt. Aztán most fordult egyet a világ. Már én nézek félértelmesen, hogy mit akarnak a kisgyerekek. Körülbelül olyan fejet vághatok, mint mikor valaki megállít az utcán, hogy „How can I get there?”, és egy térképre csap. Vagy, amikor érdeklődéssel figyelem, mit próbál jelezni nekem a kutyám a hatvan fok melegben.

Ám van, hogy azon kapom magam, hogy olyan dolgokat is beszélni hallok, amik eredetileg nem is tudnak beszélni. Nincs szájuk, nincs gesztusuk. Ez éppolyan értelmetlen, mint amikor a kocsira azt mondja az ember, hogy de gonoszul néz. Nincs szeme, mégis társítunk hozzá mimikát. Kicsinek ültem a vonaton anyáékkal, és a vagonok kattogása egy dallamot idézett fel, ami annyira ritmusos volt, hogy még ma is hallgatom, ha megyek valahova. Vagy, amikor a kisvasút kerekei azt üzenték, hogy „siessünk, hát siessünk”. Vagy amikor elterültem az ágyamon, és hallgattam, az akkor még hetedik kerületi ház hangjait. A lift néha hangos kattanással jelezte: itt vagyok. Vagy amikor az alattunk lakó szomszéd felállt az asztaltól, mintha a szék is elégedetten nyugtázta volna: jó. De néha a réseken beszűrődő langy fuvallat próbált úgy ijesztgetni, mint egy bagoly. Huhogott össze-vissza, hol megnyugtatóan, hol idegesen. S mint a kis Vuk, néha visszakérdeztem: mit huhogsz te?
Nem hiába mondják azt, hogy mindennek van lelke. Eképp már várom, mikor jön valami, ami elkezd idegen szavakat használni. Ha már a mi anyanyelvünkbe is beivódott pár szó, persze mind olyan, ami a technika és tudomány világából jön, már várom, mikor fog a hasam jó szándékkal megmordulni: aktiregulárisz. Vagy, hogy esetleg a telefonom kezd majd énekelni: vincseszter. – de ronda így leírva. Az emberek már elkezdték használni ezeket, sőt, egészen hétköznapi dolgokban lehet felfedezni a következő furcsaságokat.
Egyik barátnőmmel jelentkeztünk tavaly egy suliba, ahol protokollt tanulhattunk volna, ha tanították volna. Ehelyett a mellettünk ülő, japán szakos egyetemista lányt faggattuk ki, hogy ezt és azt, hogy mondják japánul. Szerintem, ha azt mondanám egy rizsnek, hogy „kimosom este”, azt hinné, megköszönök valamit. De próbálkozhatok még az aranyajtóval és azzal a kifejezéssel is élhetek, hogy kocsinyitva.
Ha kimennék Helsinkibe, nagyokat néznének, hogy ismerek egy autóversenyzőt, Rájöttem alakjában. Illetve érdekes kisebbségnek találom a rajzlapokat. Bár az északiakat nem is elemzem, hiszen majdnem minden második szavunkat felajánlhatnánk isteneik oltárán.
De beszélhetünk a különböző nyelvek összecsengéséről is, mint hogy milyen szép szálló lenne az olaszoknál a hisztéria, vagy hasonlóképp lehet énekelni ballépésről. Nyilván a hálátlan valamiféle arab istenség; látom, ahogy a pipám füstjében kirajzolódik. Vagy a körülöttem a magas mássalhangzóival jöhet franciahonból, ahogy a pír is, ami ilyenkor megjelenik az arcomon.
Jó, most ez egy fricska volt, hogy van pár együtthangzó szó a magyar és külföldi nyelvekben. De ennél találtam kicsit önigazolástól is tocsogó dolgot. Amikor még újságírásra jártam a harmadik kerületben, akkor az egyik tanárommal helyesírás órám volt. Kínunkban már nem tudtunk mit csinálni, a hangalak és jelentés összefüggéséről beszélgettünk. Amennyire nem szeretem más gyerekeit (tisztelet a nagyon kevés kivételnek – azok csöndesek), úgy ez az óra adott egy kis pluszt. A következő volt a feladat. Mondj pár olyan dolgot, aminek a jelentése vagy amit takar, az kellemes, viszont kimondva nagyon csúnya. Mi is juthatott volna eszembe, mint csecsemő. Hát nem olyan, mint egy káromkodás? De! Ellenben egy rondaságot takaró szó éppoly kellemes lehet, mint mondjuk a pedofília. Szép csengés, kellemetlen jelentés. Fujj.
Azt sem győzöm mesélni ismerőseimnek, hogy amikor Marco itt volt, egy nagyon kedves, olasz ismerősöm, akkor elment egy kicsit világot látni itt Pesten. Amikor este hazajött, akkor fülig érő szájjal kezdte el mesélni, hogy tanult új szavakat, és még jobban vigyorgott, amikor elmondta, hogy egy új káromkodást is megtanult. Mi kérdeztük tőle, hogy mi is az, mondja ki. Erre felegyenesedett, és halál komolyan kijelentette, hogy bútorraktár. Amikor megkérdeztük tőle, hogy miért gondolja azt, hogy ez egy káromkodás, tudjátok, mi volt a válasza? Hogy olyan durván hangzik, hogy ez csakis káromkodás lehet. Persze elmagyaráztuk neki, hogy ez nem így működik. Jót nevettünk.
Persze, voltak pillanatok, amikor én is belefutottam némi csapdába, amikor még úgymond, tágítottam a tudatomat. Gyerekként, a hetedik kerületben sétálgatva, minden cégtáblát alaposan megvizsgáltam, jobb híján, azokon tanultam meg olvasni. Semmivel nem volt bajom, míg egy nap figyelmes nem lettem a „mű” kezdetű szavakra. Megsokszorozódtak. A troliról leszállván a műszövő ütötte meg a szemem. Az oké, hogy szőnyeget, fali kárpitot szőhet valaki, de hogy lehet műt szőni? Vagy a kórház melyik része lehet a műtő? Ilyen alapon van művirága is? A műegyetem csak látszat, és hasonlóképpen lehet eljutni oda mint Potterék iskolájába? A műúszást az ember csak imitálja, s valójában a műugró is káprázat csupán? Aztán szépen lassan átnyergeltem az olyan témákra, mint a látványpékség. Barbie-konyha – gondoltam magamban. Minden papírmasé, és a kész ételek is önmaguk utánzatai csupán, vagy épp, hogy kirakatdísz mindegyik.
Aztán valamelyik nap álltam a villamosra várva. Késett, és olvasgatni kezdtem a plakáton lévő apróhirdetéseket. A következőre lettem figyelmes: körömépítő. Legvadabb álmaimban sem tudtam volna elképzelni ezt. Hogy csinálják? Akinek nem nő magától körme, akkor fognak vödröt és spaknit és bemalterozzák a kézfejét? Jah, meg franciaköröm. Az meg mi a  csoda? Elhívnak egy franciát, és levágják a körmét, amit egy másik szerencsétlen kezére ragasztanak?
De mielőtt végképp meghasonlottam volna, a legjobb, amit valaha láttam, Kill Bill zaci. Azért egyből elképzeltem, hogyha nem megfelelő a kápé a beadandó dologért, akkor a pult mögül előkerül egy Hattori Hanzo kard, és nyekk. Vagy ha nem jössz időben a dolgokért, akkor utánad küldik Gogot. Volt ez olyan, mint a Tell Vilmos ügyvédi iroda, vagy az Ámor párkereső. Mind a két helyen leíjazzák a potenciális ügyfeleket.
No, de ezek is olyan dolgok, amiken szerintem csak én akadok fenn. Mindenesetre járjatok nyitott szemmel, és szárnyaljon a fantáziátok. Kíváncsi lennék, ti mit találtok. Addig én tovább zsezsgek, dudorgok és bumszlizok