2017. június 28., szerda

Az ominózus első randi



Az egyik kedvenc magazinom hasábjain olvastam valamit, ami kicsit meghökkentett, illetve felvetett bennem egy kérdést. Kinek kellenek tanácsok, hogy mit tegyenek az első randin? Aki nem tudja, annak lehet tanácsot adni, nem erőltetett lesz, és mindent követ majd betűről betűre. Persze, nem egyszerű megmondani, hogy mi a teendő ilyen estben, viszont szubjektív, ki melyik arcát mutatja. És mi lesz az első randi után? – nah, erről majd legközelebb, maradjunk a témánknál.

Ha már rávettük magunkat arra, hogy valakit szemtől-szembe lemeózzunk, akkor legalább jelenjünk meg az első randin. Nőknél megengedett a pár perc késés, hiszen a ez a szépség előjoga, illetve, ha nem tetszik a srác, akkor az egér úton angolosan távozhatunk. Ne agyétek kézpénznek a külsőt. Én egyszer engedtem annak, hogy a külcsín nem számít, és az első negyedórában megundorodtam egy életre a fiútól.
A programválasztás is fontos. Én nem mondom meg, hogy hova ne menjenek, hogy mi az ideális program, mert ez is személyre szabott. Elsőre talán olyan helyre, ahol sokan vannak, ahol a természetes félsz kicsit csendben marad. A randikérőnek kellene meghatároznia, mit csináljunk, ha a helyszínen bejelenti, hogy én válasszak, az papucsságra utal. Eléggé erőteljesen. A hölgyválasz meg snassz, hiszen legyen már egy kis méltóságunk!!!
Személyszerint, én olyan helyen szeretek először találkozni, ahol azért lehet pár szót váltani az emberemmel, a szemébe tudok nézni, illetve, ő is meggyőződhet arról, hogy milyen vagyok én. Mozi is lehet, de a sötétben csók helyett inkább black magicet fogok neki adni! Nem szeretem a mozit. Személytelen és drága, és semmi fantáziára nem utal.
Mostanában én mindenkivel első randizom. A legemlékezetesebb elsőm az utóbbi kapcsolatom elején volt. Aranyos volt, és esetlen. Megérkezett a vonattal (Gödön tanult), és elmentünk előbb inni egy teát, majd sétálni a Szigetre. Aztán vissza a központ, és végül ismét az állomás. Közben jókat beszélgettünk, viccelődtünk, kínlódtunk az első csókon és kézfogáson. Azóta már a szerelem megszűnt, sőt, a baráti viszonyt sem tudtuk fenntartani – de nem ez a lényeg.
Egyvalamit azonban még akkor sem teszek meg, ha nagyon kívánom a másik felet: nem megyek ágynak egyből. Nem vagyok prűd, csak nem tüntet fel senkit jobb színben a tény, hogy hanyatt dobom magam. Persze, a két véglet közül egyik sem rossz vagy nem ajánlott, hiszen van, hogy sokáig húzzuk, aztán kiderül, hogy romlott a pite, illetve egy heves éjjel után is beköszönhet a halálig tartó, nagy szerelem.
A taktikusság, az előre kitervelt menetrend a legrosszabb, amit kitalálhatunk elsőre. Úgysem úgy fog összejönni, mint azt várjuk. Ha valami ösztönszerű, azt hagyjuk áradni, kitörni, ha valami felgyülemlett, akkor csak rajta, a megszégyenülés maximum csak erősíti felnőtté válásunkat. Varázsoljuk el a másikat, igyekezzünk a legjobb formánkat hozni, és legyünk kétségkívül önmagunk.
Együtt aludni, az exről beszélni, nyavalyogni cinkes, barátok között pláne ne randizzunk, mert az még jobban kiábrándítóbb, és az alapszabály, ami a legősibb jótanács is egyben: ne vidd fel anyunak és apunak bemutatni!!! Később sem biztos, hogy szeretni fogják a választottadat, de elsőre sokkoló.
Az első legyen személyes élmény, két emberé, de ne legyen közös jövő ecsetelése. Könyörgöm. Észt mindenkinek!