2017. június 25., vasárnap

Éjféli betörő



- Dóri! Ébredj! – rázza meg Juci a vállamat. – Ébredj! – suttogja.

Persze nem reagálok, mert mint a legtöbb normális ember, éjjel háromkor vidáman alszom.
- Ébredj! – súgja, ráz, de semmi. – ÉBREDJ MÁR!
Ordít rám, én meg felugrok, hogy mi van. Azt sem tudom, hol vagyok.
Dörzsölgetem a szemem, felülök az ágyban, amiről azt hittem alvásnál, hogy otthon vagyok, mert valahogy elfelejtette az agyam, hogy vendégeskedem. – Mi van?
- Valaki matat az ajtónál. – mondta, és észrevettem, hogy remeg. Megkérdeztem, hogy fázik-e, mire mondta, hogy nem, csak nagyon fél. Remek.
Juci nem lakik rossz környéken, a betöréseket csak hírből ismeri. Elvileg ő is a barátjával lakik, viszont a srác hazautazott két napra, magára hagyva barátnőmet, aki életében nem volt két percet egyedül, ezért átráncigált magához, hogy aludjak ott. Arról lebeszéltem, hogy egy ágyban vele, de a másik szobában simán elfértem.
Elnéztem, ahogy felettem áll, és összehúzza magán a köntösét.
- Úgy érted, hogy… - mutattam megdöbbenten a bejárati ajtóra.
- Igen. – bólogatott, és már megjelent az első könnyfolt a szeme sarkában.
- Miből gondolod?
- Hallottam, hogy valaki babrál a zárral, és a kilincset is próbálja lenyomni… - suttogott erőltetetten. – Többször is megpróbált bejönni.
- Szóval, kulcsa van?
- Azt hiszem.
Néztünk egymásra, hogy mi van.
- Honnan lenne kulcsa? – kérdeztem, amikor rájöttem, mit kérdeztem az előbb.
- Lehet, hogy álkulcsa van. – naná, egyenesen James Bond közeleg.
- És mi a terved, hogy megnézzük ki az? Kihívjuk a rendőrséget, vagy ráijesztünk?
Hát, ez az. Mert mi van akkor, ha egy idegen, feltehetően egy férfi matat a zárral, mikor bent a lakásban két csaj van? Bár, a betörők általában nem egyedül járnak, úgyhogy hiába 2-2 a nemek aránya, az erőviszonyok eltolódottak. És ilyenkor, mit csinálunk? Vagy mi van, ha kihívjuk a rendőrséget, aztán kiderül, hogy Milán jött vissza haza totál részegen? Volt már majdnem hasonló esetünk…
- Nem tudom, hogy mit csináljunk.
- Van fegyvered? – kérdeztem, mire Juci idegesen tördelni kezdte a kezét.
Átmentünk az ő szobájába, ahol próbálkoztunk felfedezni valamilyen kéziszerszámot. Bármi lehet fegyver, ha tudjuk használni.
Pech, hogy mi nem tudtuk. Ő nem merte, én meg ilyen téren nem vagyok gyakorlott. Végül kirobogtunk a konyhába. Kikotortam a nyújtófát, Juci pedig egy tompa élű kést.
- Hát, azzal meg mit csinálsz? – kérdeztem.
- Mivel?
- A késsel. Megvajazod őket? – na erre már átváltott egy húsvágó bárdra.
Igazság szerint, még így sem voltam biztos abban, hogyha átjut rajtam a betörő, akkor Juci nem vajazza meg, mert rémesen állt a kezében.
Kaparás az ajtón. Bennem is megfagyott a vér.
- Ki van ott! – kiáltottam az ajtó felé. Közben úgy fogtam marokra a nyújtófát, mintha ütő lenne.
Semmi válasz nem volt, csak valami morgás, és újra kaparás.
Tudtam, hogy egyszer eljönnek az alienek! Gondoltam magamban.
- Hé! Ki van ott?! – üvöltés vol. 2.
Juci csontjainak remegését még így is hallottam a hátam mögül. Hátranéztem, és mondtam Jucinak, hogy adja oda a kulcsot nekem. Megtette, majd megbeszéltük, hogy én felrántom az ajtót, és ütök, bárki is legyen az, ha Milán, akkor majd megbocsát.
Juci bólogatásra volt csak képes.
Bedugtam óvatosan a kulcsot a zárban, elfordítottam. Közben az ajtó másik oldalán szüntelenül kapart valamit az illető, és feltehetően kulccsal, mert fémes kavirnyálást hallottam.
Halkan elforgattam a kulcsunkat, és háromig számoltam.
Egy…
Kettő…
Három…
Ajtó feltép, fa lendít, levegőben megáll, amikor az agy kódolja, hogy a szomszéd néni az.
Mind a ketten megálltunk az ajtóban, hogy mi van. Erre a néni álomtól bágyadt fejjel felnéz ránk. Jó két fejjel magasabbak vagyunk a kissé hajlott hátú mamánál. Juci eldobja a bárdot, ami csak egy centivel a lábfejem mellett landol a linóleumban.
Odasiet hozzá, kicsit megrázza, de a kába szürke szemek még így se ismernek fel minket. Engem főleg nem, de Jucit sem.
Kiderült, a néni pont felette lakik, és néha mászkál álmában. Amikor visszafelé tart az ágyába, akkor néha máshoz szokott bemenni. Vagyis, csak szeretne, mert a kulcs nem illik a zárba, ezért van, hogy dörömböl, kapar, néha csönget.
Álltam az éjjeli kócosságomban, és néztem a furcsa jelenetet. Még jó, hogy meg tudtam állni mozdulat közben. Én sem szeretnék kettőt kapni úgy, hogy azt hiszem, hazaértem, de mégsem.
Juci visszakísérte a nénit a saját lakásába, majd visszajött. Addig ültem a konyhájában.
- Na?
- Sikerült. Otthon van, alszik. – kulcsra zárta az ajtót, majd eltette volna a csilingelő fémeket.
- Nananana… - mondtam. – Hagyd a zárban. Úgy biztosan nem fognak bejönni.
Juci kijött, és leült mellém. Rágyújtott az éjjeli cigarettájára. Nem is tudtam, hogy van ilyen, mire mondta, hogy ébren várja Milánt mindig.
- Szerintem, nyugodtan feküdj le. Két napig meredek lenne ébren lenni.
Ezzel ő bement a szobájába, de csak azzal az egy feltétellel, hogy én a rögtönzött ütőmmel alszom, ugrásra készen.