2017. június 30., péntek

Halálrodeo



Oh, már megint a „kedvenc” témám. Sokan jönnek ezzel. Végignéztem egy sor olyan fantasztikus filmet, amelyben jószerivel az ember élete, mint fizetőeszköz jelenik meg, vagy azzal játszanak. Tény, az Equilibrium kicsit cyber-Orwell lett, nem gondolhatunk másra, nem nézhetünk másra, nem érezhetünk azt, amit akarunk, megfosztanak minket attól, ami emberré tesz. Ha mégis emberi kedvtelésen kapnak, akkor az agymosástól a halálig széles a paletta büntetés terén.
Aztán ott volt még a Végrehajtók. Ha nem fizetsz, akkor helyben elaltatnak, és viszik a szerveidet vissza, mint valami mai végrehajtók. Ha nem adsz elég pénzt a sárga csekk nagyobbik felével együtt, akkor viszik a házadat. Amit pedig, utoljára néztem, A lopott idő volt. A jó öreg Justin sokkal jobb színész, mint énekes. A film követi az idő pénz felfogást, persze sarkítva. Mindenki 25 éves koráig öregszik, utána nem, de csak egy éve van. Ha lejár az órád, akkor viszlátot int a világ.
Ezen a hármason kattogtam, de az utolsón nagyon. Mert az első kettő alapja lehetne egy majdani világnak, aminek a gyökereit talán már ma is látjuk, csak nem mondjuk ki. De az alap nem az lenne, hogy mennyi időnk van, vagy hogy a pénz hogyan befolyásolja a mindennapjainkat, hanem inkább az, hogy az életünk legyen a fizetőeszköz.
Az élet, mint orosz rulett. Vagy halál-rodeó.
Ez utóbbi azért, mert a halálunk lehetne az eszköz.
A dolog, amiért élhetünk. Hm… a halál, amiért élhetünk.
Az egészet valahogy így képzelem el:
Mindenki előre tudná, hogyan hal meg, de nem tudná, hogy mikor. Azt gondolom, így fair. Megmásítani csak nagyon extrém esetekben lehetne.
Akik ugyanabban a halálnemben készülnének itt hagyni minket, azok klubokat, fórumokat hozhatnának létre. Kibeszélheték, kiölelkezhetnék magukból a bánatukat, kitáncolhatnák az örömüket.
Megszaporodnának a halálról szóló műsorok, filmek, könyvek, s mondjuk a valóságshow-k is ilyen szellemben készülnének. Mint az én pici szemem című „horrorban”, ki marad élve, a tét, a nyugodt, békés elmúlás.
Lenne halál-világnap, amikor a szeretteidnek olyan halálnemet adhatsz, amiben szeretnéd, hogy meghaljon.
Nem az aktuális pénznemben mérnék a dolgok mértékét, hanem időben az életedből, így, ha veszel egy kenyeret, akkor mondjuk két perccel rövidülne az életed. Ennyivel jönne közelebb a kaszás.
A tőzsdén különböző halálnemek versengenének, a feltételek, esések és növekedések függenének az aktuális politikai helyzettől.
A feketepiacon seftelnének a halálommal, menne a csere-bere, de lennének halál-rendészek, és akit rajtakapnak egy illegális halál eladás-vásárláson, azokat elítélnék, és azonnali végrehajtású, titkos halált kapna büntetésül. Enyhítő körülmények függvényében persze, de ez is változna.
A szerencsejátékok és szórakoztatóműsorok is értékes ajándékokat sorsolnának ki. Azért elképzelem, hogy kihúzzák a számainkat, és egy zsíros csekk helyett azt mondaná nekem valaki, hogy a jutalmad plusz tíz év, és egy szavannai kirándulás oroszlánok között, hússal a kezemben, vagy valami hasonlót.
Aki agonizál az elfogadott halálon, azt kirekesztenék az emberek, ők lennének a halál-minimum alatt élők.
A gyerekeknek lenne halálkártya és kaszássakk. Az áruházakban külön butikok nyílnának, a stylistok nem győznének tanulni, hogy minél eladhatóbbá tegyék az elkerülhetetlent.
Ha már minden eladható, adjuk el a halált is.
Egészen jó biznisz lenne ebből az egészből. Elméleti szinten biztosan, de szerintem még eljöhet a világ, amikor meg is történik.
A halál mindenkivel megtörténik. Aki máshogy gondol rá, mint arra, ami, azt nem nézik jó szemmel.
El kell fogadni, mert egy bizarr, nagy család tagjai vagyunk, amiben mindenkinek egy közös vonása van. Nem az, hogy emberek vagyunk, szemünk, végtagjaink, beleink vannak, hanem arra, hogy egyszer mindannyiunkat elkaparnak valahol.
S ha már meg kell történnie, akkor legalább gyors legyen, és fájdalommentes. Még sosem hallottam senkitől, hogy szétszabdalva, csövekkel teletűzdelve, orvosi morfium-túladagolásban szeretne elpatkolni.
Ágyban, párnák közt halni meg, ugye…