2017. június 30., péntek

Íróknak



Ez afféle „hogyan írjunk” dolog lesz. Nem tanácsként szánom, sőt, megtéríteni sem szeretnék senkit sem. Egyik nap keresgéltem, hogy hátha van olyan bejegyzés valahol, ami értelmes, és ad némi instrukciót arra nézve, hogyan kell írni. A következő tippek, tanácsok olyan dolgok lesznek, melyeket én szoktam alkalmazni, azt nem mondom, hogy mindenkinek be fog jönni.

Mindenhol az volt az első, hogy legyen írói vénája az embernek, ami szerintem is elengedhetetlen, mert azt tanulni nem lehet. Ha valaki nem megfelelően forgatja a tollat (vagy az ujjait a billentyűzeten), akkor bármilyen segédletet elolvashat, akkor sem fog menni neki.
A második, hogy mi van, ha nincs ötletem. Szerintem adja magát a válasz. Gyűjteni kell, ötletelni kell. Én szoktam csendes napokat tartani, amikor töltődöm. Nincs olyan, hogy mindig ír az ember, mert egy idő után kiég (nem a kényszerű újságírásra gondolok). Ilyenkor szoktam filmet nézni, és olvasni. Verseket, novellákat, drámákat, regényeket. Mindent, és jegyzetelek, minden jó gondolatot leírok közben egy füzetbe. Sőt, szoktam átdolgozni is. Veszek egy nekem tetsző novellát, és elkezdem átírni. Ha meg ez sem segít, akkor kimegyek az utcára, és figyelek. Ellopok pillanatokat emberek között, vagy akár a családomban. Bármit. Elképzelek egy-egy emberről egy adott szituációt, és lejegyzem magamnak.
Tele van pakolva a lakás fecnikkel, füzetekkel, papírokkal, mindennel, amire lehet írni, mert van, hogy mosogatás közben rohannak meg az ötletek. Ha nincs bekapcsolva a gép, akkor ezekre írom le a gondolataimat. – Eszembe jutott, a Kisasszonyok, amikor a testvérek újságot gyártanak saját szórakozásukra. Beth kellemetlenül érzi magát attól, hogy receptet írt csak, míg a többiek mást. Ebből úgy gondolom, hogy eleinte mindig arról kell írni, amit ismerünk. Utána hagyatkozhatunk a saját fantáziánkra.
A „másolás” arra is jó, hogy megtanuljuk fenntartani a figyelmet. Megtanuljuk a fogásokat, hogyan kell hatni az emberekre, illetve egy adott műfajnak a fogásait, formáit is elleshetjük belőle. Aztán szép lassan el lehet kezdeni összemosni őket a saját szájízünkre.
Ha novellánál vagy versnél nagyobb dolgot szeretnénk írni, mondjuk könyvet, ahhoz nem kevés kitartás kell. A másik fontos pont, hogy tudjunk megújulni, hatással lenni.
A füzeteket arra tartom, hogy a máshova feljegyzett ötleteket kifejtsem. Vázlatosan leírom, hogy mire gondolok. Minden szereplőt megemlítek, hogy mikor mit csinál. Feljegyzem a helyzeteket.
A karaktereknek egy külön füzetet tartok fenn. Kitalálok róluk mindent, amit meg fogok említeni az írásomban. Azért sem elhanyagolható szempont ez, mert nem fogunk elkavarodni abban, amikor bővebb információt adunk az adott karakterről. A helyzetekre, cselekményszálakra ugyanez áll, pláne, ha több cselekmény fut egymás mellett.
Csak azt tartom a saját írásomnak, ami teljes mértékben az én szellemi termékem, így a fanfictionok nem azok. Vagy, ha valami az alapjául szolgált a műnek, akkor minden esetben megemlítem, hogy honnan van az alap. Ha a nagyközönség olvassa ezt, akkor jobb, ha mindig élünk a forrásmegjelöléssel.
Mindegy, hogy miről írunk, mint már mondtam korábban. Ez áll a naplókra, és a jegyzetekre is. Amit látunk, ami belül van. Élményeket, velünk történt dolgokat, bármit, amiről úgy gondoljuk, hogy szórakoztat vagy többletet ad. – Én azzal sem értek egyet, hogy a semmiről nem lehet írni. Ha vad elképzeléseink vannak, azt is írjuk le. Mindig, mindent dokumentáljunk, mert nem lehet tudni, hogy miből lesz a cserebogár.
Ha hosszabb vet írunk, akkor célszerű többet foglalkozni azzal, s mielőtt be nem fejeztük, más folytatásoson ne törjük a fejünket. Írjuk le az új ötletet, de az éppen folyamatban lévővel foglalkozzunk. Egy időben csak egyet.
Konfliktus bárhol, bármelyik karakterrel, bárhogy megnyilvánulhat. Lényege, hogy az egyik oldalra állítson minket, vagy teljesen bizonytalanítson el, esetleg legyen kétes, hogy tovább akarjuk olvasni. Én példát könyvekből, filmekből és a saját életemből szoktam venni ehhez.
Fordulat az mindig kell. Legyen drámai. Fokozzuk a lehető legutolsó pontig a hangulatot, és legyen benne egy olyan csavar, amire az ember talán csak titkon számít, vagy egyáltalán nem. Mondjuk egy szereplő végig köti az ebet a karóhoz, s amikor a másik tesz egy áldozatot, akkor rúgjon bele még egyet, de mire hazaér, várja ott a meglepetés az önző dögtől.
A dialógus nem mindig szükséges. Beszélhet két ember, de egy ember is magában, vagy társaloghat egy nem létező énnel, lénnyel. Evidens, hogy amikor tájleírás van, akkor nem kell. Viszont, ha két ember párbeszédét vesszük, akkor gondolatjellel válasszuk el a szöveget a logikus ponton, és írjuk le, hogyan gesztikulál, milyen a másik mimikája, vagy mit érezhet:
Anitával egymásra néztünk, és rosszmájú nevetésben törtünk ki mind a ketten. Erre Évi, mint egy visszaigazolást várva, riadtan nézett rám. – Szerintetek ez rossz jel? – kezdte Évi. – Mármint, hogy kimarad? Szerintetek, megcsal? El fog hagyni? Egyedül fogok maradni, na és akkor mi van? Volt már ilyen. Ha nem vagyok elég neki… de szerintem, bevallaná. – tette hozzá a legóvatosabb módon.
- Nem azt mondtuk, hogy megcsal, vagy hogy készül elhagyni.
Lányos dolgok: Résen vagyunk
Vagy leírhatunk valami plusz információt:
- Nem könnyű ez, az egyszer biztos. A kölcsönös bizalom visszanyerése nem kis feladat. – mondtam. Evelin szakított a barátjával, mert az megcsalta. Az előzmény annyi volt a kapcsolatukban, hogy ameddig ő a PTE egyik szakán tanul, addig a srác Debrecenben. Alig voltak együtt, és MSN-en szexelni ugye, lehetetlen. A srác megcsalta, s amikor bevallotta Evelinnek a dolgot, ő nem akadt ki. Felöltözött, és eljött. Utóbb leültek beszélgetni, de nem sok mindenre jutottak, és a tanácsomért vonatozott fel idáig. – Neked is alakulnod kell, ha azt akarod, hogy jó legyen.
Lányos dolgok: Cseszhetjük, mert nem tudhatjuk
Ez most csak két példa, de szerintem jól mutatja, mire gondolok.
Ha komolyan gondolod az írást, akkor felejtsd el, hogy minden sor végére, vagy minden mondat végére teszel valamilyen hangulat jelet. Más, ha megjegyzésben használod (itt is láthatsz ilyet), és más, amikor az egész művet darabjaira szedi a szmájli.
Onnantól vagy szerző, ahogy elkezdesz írni. A saját szellemi terméked felett te rendelkezel úgy, ahogy akarsz. Minden írásnak minősül, a napló is.
Ha nem szeretnél kiadni semmit sem egyelőre, de szeretnéd, hogy megismerjék a neved, akkor célszerű honlapot üzemeltetni erre a célra, vagy blogot nyitni. Vannak ingyenes helyek is dögivel, úgyhogy kellemeset a hasznossal így lehet a legegyszerűbben párosítani. A visszacsatolás miatt, nekem van vendégkönyvem is, de egyes írásokhoz közvetlenül hozzá lehet szólni.
Aki az asztalfióknak ír, és a fentieket nem veszi igénybe, legyen olyan ember rajta kívül – akár több is -, aki elolvassa az írásait. Így lehet fejlődni. Nem árt, ha valamilyen szinten az az ember is hozzáértő.
Aki ezen túl szeretne lépni, kövesse a pályázati kiírásokat, nem keveset lehet találni az interneten, csatlakozhat írókörökbe, ilyen honlapokra regisztrálhat. Ott legalább fenn lesz a neve. Valamilyen szinten ismert lesz.

Nem szabad célként tekinteni valamire. Vagyis, én nem szoktam, mert egy ideig motivál, utána agyon nyom. Azért írok, mert szeretem csinálni. Aztán, majd idővel meglátom, hogy mit szeretnék kezdeni velük.
Az írás nem fáklyás menet, mert sokszor kerül válságba az ember. Ijesztő, megterhelő, de ugyanakkor olyan, mint a gyereknevelés. Egy ideig szenvedünk vele, míg bennünk növekszik, utána kínkeservesem megszüljük, s amikor először nézünk rá arra, amit csináltunk, határtalan boldogságot érzünk.
Én nem tartom magam valami hű, de nagy ásznak írás terén, sokan azonban mondják, hogy ebből-abból lehet valami. Hízelgő, jól is esik, és amikor tanácsot kérnek, állok és nézek, hogy most mit is mondjak, honnan jönnek az ötleteim, hogyan lehet tovább mozdulni egy adott helyzetből. Nem hiszem, hogy mindig okosakat mondok erről.
Egyelőre saját magamnak írok, viszont innentől tippek és tanácsok jönnek azoknak, akik megjelentetni szeretnék az alkotásukat. De sose csak egy könyv legyen az, ami elvágja a célszalagot!
Aki kiadni szeretne, az egyszerre mindig csak egy dologgal foglalkozzon. Addig ne kezdjen bele újba, ameddig az előzőt be nem fejezte. Nem baj, ha nem tetszik, mindenképpen fejezd be. Ha bármi más szereplő vagy cselekmény közbejön, a kéznél levő kis füzetünkbe jegyzzük le mindent.
Nem ártanak a kapcsolatok. Legyen minél több író ismerősöd. Csatlakozz szövetségekhez, írással foglalkozó csoportosulásokhoz. Sok olyan pluszt ad, amit nem is gondolnád azon felül, hogy barátságokat lehet kötni. Pályáztathatod a műveidet, megismerkedhetsz más emberek stílusával, esetleg a különböző műfajú írások (romantikus, sci-fi, horror…stb) fortélyaival.
Ismerni kell a piacot, de nem a piacnak kell írni. A piac a nagy átlagot követi. Azt sem mondom, hogy lázadásból csak egy rétegnek szóló könyvet írj. Ha az utóbbihoz van kedved, kétségkívül át fog jönni rajta a személyiséget. Meg kell találni az arany középutat a piac, és a mondanivalód között. Ajánlatos egy neked tetsző műfaj kritériumait megnézni, és összevetni a saját tervvel, mennyiben egyezik, hol lehet javítani.
Ne dobj ki semmilyen kéziratot!!! – Igaz, nem írás, de festés. Egy kiállításon az egyik művész mondta egyszer, hogy négy évig dolgozott a képen. NÉGY évig. Egy kétszer három méteres kép volt, egy kis kerti tóról és virágokról. Olyan pontossággal adta vissza, hogy már csak valami madárhang kellett volna, és azt hiszem, ott vagyok. Ő azt mondta, hogy sokszor gondolt arra, hogy befejezi, mert sosem fog elkészülni. De befejezte, pedig nem hitte volna. Hozzátette, hogy félkészen több tucat képe van a műtermében.
A befejezett művet meg kell nézni, hogy milyen kategóriába esik bele, és utána lehet kiadókat vagy szerkesztőket vadászni, akik az adott műfajjal foglalkoznak. – Ilyenkor jön jól egy ügynök, aki ismeri ezt a talajt. Ajánlatos más embereket megkérdezni, ők ajánlanak-e valakit, akihez eljuttathatod a könyvedet.
Önálló vagy kategória típusú. Előbbinél jó, ha valaki hitelesít és képvisel. Az utóbbi jellemzően rövidebb történet, és a kiadók által meghatározott kritériumoknak megfelel. Érdemesebb kategóriával kezdeni, de szerintem ezt döntse el mindenki maga. A megírt mű jellege mutatja, hogy melyik irányba tartasz. Én még nem adtam ki személy szerint, és maximum az itt fellelhető dolgokkal villoghatok. A folytatásos internet regények mellett szoktam szösszeneteket írni, ami remek kikapcsolódás, míg a másikat folytatom. Ezzel a két típussal is ugyanez a helyzet.
Mindig olvass el minden szerződést!
Internet: nem árt, ha van saját honlapod, blogod, topicod, és ha egyszerre több helyen is jelen vagy!
A választásnak és a véleménynek szabadsága van. Ez áll akkor is, ha több helyen is ismert ugyanaz a mű, vagy több kiadónak szeretnéd elküldeni. A legelején kell ezt tisztázni, hogy ne kerüljünk kellemetlen helyzetbe.
A kiadni kívánt és az asztalfióknak vagy internetnek szánt írások esetében is hasznos két dolog. Az egyik egy szinonima szótár, a másik egy helyesírási kézikönyv. A szövegszerkesztő javításaira sose hagyatkozzunk!
Nem baj, ha ezt betartjuk: 12-es Times New Román, vagy 10-es Courier. Mindig talpas betűt használjunk (ez áll MINDEN írásos műre a fiókosoktól a szakdolgozaton át a kéziratig). Általában másfeles sortávot kérnek (ezt lehet, hogy meghatározzák), és tartsuk a 2,5-ös margókat a lapon.
Másokról vagy jót, vagy semmit!
Kapcsolattartás szempontjából nem árt, ha az etikett szabályaival tisztában vagyunk.
Ne ítélj elhamarkodottan! Hagyj magadnak mindig időt arra, hogy mint egy jó tyúk, még tudj kotlani a tojásodon. Mindig legyen egy „még egyszer utoljára” pillanatod.
Használj ki minden lehetőséget arra, hogy reklámozd magad! Erre recept nincs, csak az, hogy ragadj meg minden kínálkozó lehetőséget. Találj ki egy koncepciót, ami megy az íráshoz. Ha mondjuk egy vámpírokkal, erotikával és gyilkolással túlfűtött könyvet írsz, akkor ne szívecskék, és madárkák legyenek virágokkal a napsütésben.
Az elkészített honlap ehhez igazodjon. Legyen egy cím, amire írhatnak, illetve, egy fórum, vagy vendégkönyv a visszacsatolások végett. – Minden kritikának találjuk meg azt a pontját, amiből lehet építkezni, függetlenül, hogy negatív vagy pozitív.
Készíts hírlevelet – én nem vagyok a híve, mert megőrülök néha tőlük, hogy egyszerre száz jön, ezért én sem küldöm tovább az enyémet. Így is megtalál mindenki mindent, amit szeretne.
Légy jelen mindenhol, és legyél aktív, főleg a saját dolgaiddal kapcsolatban.
Légy társasági ember!
Lehet egyéb promóciós termékeket használni, hogy minél tovább megmaradj az emlékezetben.
A főiskolás pszichológia tanárom mondta, hogy a vizsgának úgy menjünk mindig neki, hogy mi minden tőlünk telhetőt megtettünk a siker érdekében. Nos, szerintem az íráshoz, és főleg a kiadáshoz ez elengedhetetlen.
Lépj ki a nyilvánosság elé!
Legyél kitartó, bízzál önmagadban, és dolgozz keményen (ne rögeszmésen)!