2017. június 30., péntek

Négylevelű



Hol van már az, amikor kétfajta nő létezett? Hogy idézzek a kedvenc filmemből, ez a két archetípus a banya volt, és a szexháziállat. Most, hogy új fejezet nyílt életemben, kutattam kicsit, hogy idén milyennek kellene lennem, ha nő szeretnék lenni. Mi a legújabb divat? Milyen frizurát és ruhát kell magamra öntenem? Milyen a huszonegyedik század nőideálja?

S mint egy kevésbé kívánatos lóherét, a nőt is négy részre szedték. Mint egy ember agyában lévő négy én. Sok volt a fölös időm, és próbáltam ebbe a négybe belepréselni magam, több-kevesebb sikerrel.
Soha nem voltam annak a pártján, hogy amit a kifutón, plakáton, vagy médiában látok, azt viselnem kellene az utcán is. Most, ahogy nézegettem az egyik nőknek szóló portál kínálatát, csak úgy pislogtam, hogy az egyik esetben nem tudnám eldönteni, hogy egy hímnős férfi néz vissza rám, vagy Roger nyúl felesége. A nők a jövőben ebből válogathatnak (elvileg):
Az első csoport a romantika jegyeit viseli. Azt a romantikáét, amit a negyvenes évek árasztottak magukból. Klasszikus elegancia, emocionális dinamizmus. Az ízig-vérig nő érzéki, érzékeny, kedves, lágy, szeret álmodozni, s ezt külseje is visszatükrözi. Ebben az időszakban viselt ruhák a derekat karcsúsították, törékenynek, védtelennek tűnt a viselőre. Lágy anyagokat viselnek. Azt üzeni ez a nő: „kényeztess”. Tődauer, vagy lágyan omló lobonc, esetleg a csigás vonalak tarolnak, s színben inkább a melegvörös, a szőke, és a csokibarna hódít. Lehet szolid frufru, ami a szemet eltakarja, s a rúzzsal sem bánnak csínján. A nő elsődlegesen természetes, hétköznapi, finomságot sugalló.
A második klán a vakmerőké, a magamutogatóké. Ők inkább a nyolcvanas évek új hullámának lázadását közvetítik felénk. Teljesen megdöbbentő, egymáshoz nem illő formákban látják saját magukat, és a nemek közti átjárást is biztosítja. Letisztult vonalak, egyszerűség jellemzi, de a színek ellentmondást jelölnek, a formák a természetellenességet hangsúlyozzák ki. Nylon, nem szokványos anyagból készült darabokat öltenek magukra, mérnöki formákkal vegyítve. A hajszín nem természetes hatást keltő, sőt, a meghökkentő viselet, mint tarajba állított frufru, felnyírások sem idegen. Kreativitást üzen, amivel a viselője keresi és kihangsúlyozza női voltát.
A harmadik a buja dívák családja. Hedonizmust, csillogást jelent. Selyem, latex, szaténruhák, válltömések, extrém ruhák, kiegészítők viselése a jellemző. Szintén nyolcvanas évek. A ruhák a nőt a végzet asszonyának mutatják, a színek pompát sugároznak, a szabás nem különben. Bubifrizura, vagy buja tekercsekben omló haj a divatos, főleg a barna, és az úgynevezett dívaszőke a top. Az elitbe emeli a viselőjét.
A kemény férfiasság a negyedik helyet foglalja el a dobogón. Bár nem biztos, hogy férfiasak, csak kemények a hölgyek. Határozottak, harciasak, és a hagyományos nő-modelltől igyekszenek eltérni. Elsősorban a sötét színeket részesítik előnyben, bőrt viselnek többnyire, esetleg szegecseket. Az apokalipszis amazonjai kifejezést juttatták eszembe. A hajuk egyenes, szinte már szögletes formákat idéz. A sminkjük nagyon erős, vagy éppen, hogy nem viselnek semmit. A haj színe radikális, hirtelen, szexi. A nőt új szerepben tünteti fel, feltűnést kelt, és agresszivitást sugall.
Nyilván még sok módon lehet egy női csoportot megalkotni, de most ezt diktálja New York, Párizs… estébé. Amikor olvastam ezt a felsorolást, mindbe próbáltam belepasszírozni magam, csak úgy gondolatban. Persze. Egy-egybe nem sikerült.
Átfedések vannak, épp úgy, ahogy a horoszkópom leírásaiban. Csigás vörös fürtök, lágy ruhadarabok, vagy erős, vagy semmi smink, és egymáshoz nem illő, dinamikus színek, formák, anyagok.
No igen. Hogy mitől nő egy nő? A sokarcúságától talán. A nőiség változatos, ellentétes, mégis ugyanolyan. Lényeg, hogy kifejezzük önmagunkat, a pasiknak meg azt üzenjük, hogy vegyenek minket észre, és bánjanak velünk úgy, mint egy nővel. Mindenki legyen olyan, amilyen valójában: kemény, szexi, lágy, modern, félénk, törékeny, extravagáns, céltudatos – lényeg, hogy mi is érezzük jól magunkat, észrevegyenek minket, és mindenkinek megmutassuk a célt.
A lelkünk bonyolult, s épp ezért nem lehet kategorizálni, csak irányzatokat találni, hogy kifejezésre jutassuk énünket.
Próbálkozzatok ti is lányok!