2017. július 15., szombat

Cigi nélkül

Leszoktam.
Másodszorra is. Nem volt nehéz.
Igazából azt sem tudom, hogy fél éve miért szoktam vissza rá, ha már egyszer letettem. Foghatom a zaklatott életre, a kiegyensúlyozatlanságra.
Hülyeség.
Az utóbbi időben pedig, azon kaptam magam, hogy akkor is dohányzok, amikor „kell” és akkor is, amikor csak éhes vagyok, vagy ami rosszabb, amikor unatkozom. Ott tartottam, hogy félóránként szívtam egyet, de volt, hogy helyből kettőt.
Nem esett jól. Hasmenésem lett, ha nem, akkor szorulásom. A kajálás utániak meg hagy’ ne mondjam el, mit csináltak. Fájtak a végtagjaim, és a szívem is rendetlenkedett. Kiszáradtam, és akármennyit ittam is úgy éreztem magam, hogy vizet kell még vennem magamhoz. A fejem fájt a nap huszonnégy órájában.
Aztán Rá gondoltam. Ő nem dohányzik.
Ha Ő sem, én sem.
Álltam a konyha közepén és visszadugtam a dobozba a cigarettát.
Azóta semmi füst.