2017. július 15., szombat

Elveszett

Miért szégyen az, ha valaki beszél arról, amit érez? Hogy leírja, és mindenki számára elérhetővé teszi? Miért gyerekes az, hogy leírom, mi bánt, hátha más tud segíteni? Vagy másoknak ezt jó nézni, ahogy egy ember belehal abba, hogy szeret? Miért kellene beállnom a sorba, ahol már annyian vannak, hogy nem lehet sem előre, sem hátra ellátni? Ciki, ha érez az ember, ha kimondja, akkor még vicc is lesz. Szerelemmel szeretni ma már poén, és ciki. Az ember szeret a pénztárcájával, a nemi szervével, a szemével, a családjával, a baráti körével. De a szívével… nem mer, nem akar. Ezért nincs önbizalmam az emberek felé. Ezért nem tudok hinni egy fiúnak, s nem is fogok hinni többé. Gépek lettünk, és nem vettük észre, mert ami nincs, az nem is befolyásolhat minket.
Csak kár, hogy egy másik ember nyomására tesszük mindezt. Ez is befolyásolás.
Miért bűn embernek lenni? Miért baj érezni?
Jobb tapogatózni a ködben, mint tisztán látni valakit az orrunk előtt?