2017. július 15., szombat

Ez a helyem

Mondhatok bármit, a szám csukva van. Bárhogy érzel, töltsd ki rajtam, de vigyázz, nehogy pozitív legyen. Vedd el az erőm, az energiám, facsard ki belőlem az életet. Engem nem zavar már semmi. Nem lep meg semmi. Bánts meg, rúgj belém. S ha a földön fekszem, hát célozz a fejemre. Nincs bennem gyűlölet, ezt megköszönném neked. Nyugodtan nevess ki, nézz le, vagy utálj, haragudj rám, s ne nézz magadba – te okoztad ezt, ne csodálkozz. Rajta! Szám széle nem mozdul, rebbenéstelen a pillám. Igen. Eddig várj. Aztán ígérj hamis álmokat, hazudj, úgyis naiv vagyok, bízni fogok benned, elhiszem… iszom minden szavad. Csinálj velem azt, amit akarsz, hisz más is ezt teszi. Majd fordíts nekem hátat, s ne is nézz vissza rám. Végtagjaimon avar, mint súlyos bilincs. Nem mozdulok. Nem megyek utánad. Igen. Ez a helyem a világ tengerében.