2017. július 15., szombat

Hullócsillag

Nem tudom, hogy az embereké e a tulajdonság, miszerint csak akkor fohászkodnak Hozzád, amikor a szükség viszi rá őket, a rossz, vagy csak az enyém.?! Gyarló vagyok ilyen szempontból. S önző, amikor hullócsillagot látok. Most sem igazán Hozzád fohászkodom, hanem valamely felsőbb hatalomhoz, talán az Angyalomhoz, hogy segítsen át a következő időszakon. Hogy ne szorítson annyira a szívem. A minap is láttam egy esni készülő csillagot. Esett is. Szeretnék egy kis örömöt magamnak, nyugalmat, és boldogságot, amit a fahéjas alma, az ölelés biztonsága nyújt. Tisztulni szeretnék, s ha a világban nem lenne manipuláció, intrika. Legalábbis, az én környezetemben. Meg szeretnék gyógyulni ilyen szempontból, magamra találni, s újra kezdeni. Egy embert a jobbomra, hogy szeressen, s egyet a balomra, hogy a barátom legyen. Szeretném, ha az elveszett dolgok, érzések megkerülnének, ha jövőre nem esnék el. Nem akarok több sebet szerezni, hisz az eddigiek és véreznek még. Nem tudok gép lenni, pedig szeretnék. Nem tudok. Sokszor fáj, s olyan, mintha nem csak az én fájdalmam lenne ez. Tudni akarom, hogy melyik a jó irány, s melyik a rossz. Mosolyogni akarok, nem sírni – ember akarok lenni. Egy érző, lélegző, lüktető ember. Egy tiszta lapot szeretnék, amelyet teleírhatok mindennel – hogy ne kelljen ott is hallgatni, ami az enyém. Kiírni, hogy ne fájjon, hogy más osztozzon velem az örömben. Nyugalmat akarok, egy kicsit magam lenni, de nem egyedül. Úgy akarom kezdeni, hogy „de jó” és nem úgy befejezni, „de szar”.