2017. július 16., vasárnap

Kicsordult

Ági odaült a mellettem levő fotelba.
- Hogy vagy? – kérdezte halkan. A tévé mellékzajként ment, mégis, sikerült halkabban kérdeznie.
- Meglehetősen rosszul. Furcsa ez a helyzet.
- Mire gondolsz?
- Karácsony előtt minden bevásárlás után arra gondoltam, hogy nemsokára hazamegyek. S minden este csak rosszabb lett a helyzet, mert rájöttem, hogy nem. Nem megyek haza többé. A zsigereim bizseregtek, mert az agyam azt kódolta, hogy ma hozzá megyek haza. De nem. Nem az otthonom vár, csak egy hely, ami újra és újra darabokra tépi a szívem.
Ági megfogta a kezem.
Kicsordult egy könnycsepp.