2017. július 15., szombat

Muzsikaszó

Szeretem a zenét. Számomra sok közül az egy, amivel ki tudom fejezni magam. Vagy inkább, sok közül egy, amiben ki tudom élni magam. Amikor megszólal a zene, ami persze a hangulatomhoz illő. Mint egy drogosnak a napi adag, körülbelül. Van, amit nem szeretek, annál negyed óránál több idő nekem kész kínszenvedés. Míg másokat annyiszor tudok meghallgatni, amíg a dolog bennem el nem rongyolódik. Sokszor viszont imádkozom, hogy ne legyen kihez kötni a számot. Mint, ahogy nem tudok, és akarok már pár együttest meghallgatni. Óhatatlanul elcipelnek ide-oda, de elképzelésem szerint nem tudom mégegyszer végigélni a dolgot. Nem tudom éppúgy lereagálni, mint ahogy sok mindent, ami mondjuk változik.
A jó öreg megszokás mi?
Hm… megszokás. Ilyen itt nincs. Ahogy tudok, számokat váltogatok, s a stílussal sem bánok csínján. Aztán, vagy bejön valami, vagy nem. Akár az életben a kapcsolatok. Vagy sikerült, vagy nem.
Mindenesetre, sok mindenre jók. Nosztalgiázni, régi sebeket feltépni, behegeszteni. Vagy éppen, valami újat fellelni benne.