2017. július 15., szombat

Nem bánok semmi mást

...csak, amit nem te(he)ttem meg...

Többször voltam úgy ebben az évben, hogy a megfagyott szív kiolvadni látszott, s ilyenkor olyanoknak csepegtettem lelkem virágának nektárját, akik visszaéltek vele. Forró szeretetet adtam mindenkinek, s cserébe nem kértem mást, csak, hogy meghallgassanak. De nem hallotta szavaimat senki. Akartam, hogy megszeressen valaki, megsajnáljon, esetleg ezüst tálcán nyújtottam át neki magam - hazugság nélkül, mert az vagyok-, nem tett mást, csak vállat vont, hümmögött, és örökre eltűnt. Miért vagyok ijesztő? Nem tettem szerintem semmi rosszat, mégis olyan, mintha nem lenne emberi énem, csak egy torzó. Kutatok magamban így karácsony táján, hogy találjak valahol egy tiszta foltot (reményt), de úgy érzem, hogy ilyen nincs bennem. Mocskos vagyok, hazug, indulatos, és néha, mintha több énem lenne. Ezért vagyok egyedül. Karácsonykor is ezért leszek magam, s újévkor, ezért nem fogok kívánni, vagy célokat kitűzni. - egy magamfajtának soha, semmi nem fog sikerülni. Tudom, mert tervezem a születésnapomat is már, és mi lesz? Gyújtok magamnak egy gyertyát egy kétforintos torta tetején, és meglapogatom a saját vállamat: "nem baj, ne bánd!"