2017. július 16., vasárnap

Otthontalan kis

Úgy érzem, gyökértelen vagyok. Most, hogy itt ülök egyedül, akárhányszor felugrik mellőlem a kutya, összerezzenek. Életem legrosszabb karácsonyára készülök, és nem, nem akarom, hogy hazajöjjenek. Minden nap voltam valahol, valakivel. Minden nap megyek majd valakihez. Miért olyan nagy kérés, hogy egyedül legyek egy kicsit? Ne csipogjon egy idegesítő gyerek a fülembe? Ne érezzem magam betolakodó fölöslegnek a lakásban? Miért kell újra elvégezni azt, amit már egyszer megcsináltam? S hiába a kedvesség, meg a nem neked szól szólam, de úgy érzem, igen. Ez nekem szól.
Csak nem tőletek, hanem Tőle.
Üzenet nekem: azért kapod, mert te cseszted el, otthontalan kis senkiházi.