2017. július 16., vasárnap

Reklamáció

Az élet olyan, mint az áru, amiről kiderül a csomagolást levéve róla, hogy semmit sem ér sőt, valaki már használta azt. Amikor pedig, visszaviszed a vevőszolgálathoz, a dolgozó széttárja a karját, megvonja a vállát, nem tud semmit sem csinálni. Rámutat a garanciapapírra, te kérdezed, hogy akkor miért nem? A válasz mindig magában rejti, hogy az nem arra vonatkozik, amit éppen hibának észlelünk, vagy nem pontosan azt fedi, amit gondolunk róla, sőt, mire visszavinnéd az árut, rájössz, hogy fölösleges lenne visszamenni az áruházba. A garancia már rég lejárt. Talán még azelőtt, hogy az árut magadhoz vetted.
Bánatosan rogysz le az áruház elé, és tűnődsz, hogy lehettél ekkora balek. Semminek sincs értéke, amit megveszel, éppolyan értéktelen lesz, mint te magad. Visszamész, keresel valakit, de mindenki máshoz irányít, mert itt minden más hatásköre.
Keresel egy embert, aki süket, vak, vagy nincs is talán, akinek megkocogtatod a vállát. – Az igazgató.
Kérheted a vásárlók könyvét, de nem kapod meg, vagy ha meg is kapod, olyan tintával írhatsz csak bele, amit rögtön el is nyelnek a megsárgult lapok. Az áruház vezetője pedig, jót nevet a markában, hogy megint mertél gondolkodni, tervezni.