2017. július 16., vasárnap

Szellemlények

Amikor megérzed, hogy figyelnek, óhatatlanul is rettegni kezdesz. Neszezés hallasz, lépteket, átvált a rádió. Amikor egy másik emberre nézel, nem őt látod. Hanem a te gondolati világodat kivetíted rá, tehát benne látod önmagad. Érzéseket vált ki, gondolatokat ébreszt. Hoppá. Egy szellemmel találkoztál.
Méghozzá a saját szellemeddel.
Ha megbolygat valaki, saját magaddal tetted azt. Azt hiszed, kalodába zártak, de te űzted oda magad. Mert neked aztán senki ne mondja meg, hogy ne. Lehet mutogatni, három ujjad így is, úgy is magad felé mutat.
Ha szellemlényként kezdjük, akkor ebben a hús-vér valóságban így törnek felszínre. Figyelmeztetnek: nem látod, de itt vagyok.
Megtanítanak küzdeni, gondolkodni, félelmeket áthidalni. Nem behúzott nyakkal somfordálni, s nem csak a másik által létezni. Megtanítanak az alapvető dolgokra, s arra, hogy bízzunk abban, akik vagyunk. Ne becsüljük le, sem alá. Hogy szeressük meg, ahová ők kerültek.