2017. július 15., szombat

Szeretném, ha szeretnének

Némelyik csak áll és dagad. Némelyik elhalványul, s néma csíkkal válik semmivé. De ez nem egy időben történik. Nem is jó időben történik. Ahogy az élet sem akkor adja az embernek a szeretetet, amikor kéri, vagy vágyik rá, hanem akkor, amikor semmi szüksége nincs rá, vagy már elvesztette a reményt. Sokáig álltam a verandán, és néztem a csillagokat. Vajon valahol egy másik, egy ellentétes nemű ember is pont az én csillagomat nézi? Zavart rend, de érthető. Világokat nyit meg, amelyeket még nem ismersz. Felkészültem, de Ő játszik velem, s nem érem el a csillagot. Ahogy egy Ember felé sem kaphatok, csak akkor, amikor már mind a ketten ott vagyunk ugyanabban a mezőben, pillanatban. Ahogy a csillagok is ugyanabban a pillanatban dagadnak, vagy hullanak le.
Szeretném, ha szeretnének…