2017. július 15., szombat

Út


„Rossz úton jársz”. Sokáig nem értettem ezt. Gondoltam, minden út egyforma. Aztán rájöttem, nem az.
Néha széles, néha keskeny. Olykor kikövezett, olykor aszfaltozott. Van, hogy csak por van, van, hogy füves. Járt is lehet, és járatlan is. Emelkedhet, és lejthet. Mindenkinek más az útja, mindenki máshogy éli meg azt.
Az út alkalomadtán társ, vagy szükségből tekintünk rá. Sok helyre elvisz, de a végét nem láthatjuk, csak ha megérkezünk. HA megérkezünk.
Kétségtelenül vezetnek valahová, csak azt nem tudjuk, hová. Velünk él, lélegzik, s nő a táv, de ennek így kell lennie? Néha nem kellene letérni egy-egy kanyar erejéig? Vagy netán zsákutcába futni? Vagy esetleg az út végén egy új szakaszra lépni?
Merre tartanak? Egymásba futnak, vagy párhuzamosan haladnak egymás mellett? Vagy egymással szemben? Hol van az átjáró a kettő között?
Aztán mindenki egy helyen találkozik függetlenül attól, melyik úton haladt addig, hányszor és merre kanyarodott. A lényeg, hogy a végén, a közös csomópontban mindenki örül, ölelkezik, hálát rebeg, hogy ismét látja ezt vagy azt.
Értelmetlen azon törni a fejedet, mit szeretnél. Az út úgyis visz magával, s bármit is tervezel, nem úgy lesz, ahogy te akarod.