2017. július 16., vasárnap

Utópia

Nem akarok folyton azon rágódni, hogy rég elrontottam mindent egy olyan világban, ahol semmi és senki nincs a helyén. Annyira minden félresikerült, olyan sok rossz döntést hoztam meg, hogy már-már elképzelhetetlen, hogy bármi is jó irányba terelődjön.
Nem is akarom, hogy jó legyen.
Egyszerűen csak szeretnék jó dolgokat átélni, remek eseményekben részt venni, pozitív élményeket gyűjteni, hogy emlékként melegség öntse el a szívemet.
Ki akarom zárni a világ mocskát – habár folyamatosan látom a pofáját mindnek – hogy valami olyat adhassak át az utánam jövőknek, ami értékes.
Nem akarok negatív lenni, sem sötét, sem melankolikus, sem depressziós rettegő.
Csak szeretném, ha megnyugodhatnék végre, hogy az életem egyenletes legyen, túljussak minden bökkenőn, és megismerjek másokat úgy, hogy nincs előzetes információjuk rólam. Szeretnék igazán szeretni, és szeretve lenni.