2017. július 15., szombat

Valami változik

Nem tudom pontosan leírni, de valami változásnak indult. Nem is az a fontos, mikor kezdődött ez el, hanem a perc, amikor ráeszméltem, hogy valami nem pálya itt.
A hátsó ajtón kúszott be, mint valami sikló (mert nem tudom, hogy undorító vagy tavaszt hozó), elbújik, védelmet keres. Nem aktív, körbenéz, ahol mindent rendben talál, oda vissza-visszatér. Határozottan él és lélegzik, lüktetése van.
Alapjaiban félek a változástól. Rettegek, hogy egy jól megszokott dologtól el kell térjek, s ilyenkor valami elkezd mocorogni, és észre sem veszem, hogy már minden sokkal másabb, mint volt. Akár én magam, akár a környezetem.
Mint, amikor az ember egy labirintusba ér. Látszólag, minden ugyanaz, semmi sem változik. Sem az ég, sem körülötte a levelek, sem a falak méretei, sem a lába alatt a talaj, sem ő maga. Aztán valahogy mégis rájön, hogy már nem egyhelyben topog, a Nap is egy centivel arrébb ment, s ő is öregedett egy percet. Nem látható, de érzed ott belül.
Körülöttem egy valami változott gyorsan, mégpedig az emberek. Akiket megszerettem, elárultak ilyen-olyan módon. Akiket barátomnak tartottam, kést döftek a hátamba. Akiket ellenségként kezeltem, mára puszipajtások. Akik mellettem maradtak, megváltoztak testileg, lelkileg. Ki előnyére, ki hátrányára. De ilyen az ember, s mindenkit anya szült.
Észre sem vettem, hogy az életem átjáróház lett: ki-be lépnek rajta az emberek.
Hullámvasút.. vagy hullámzó óceán…
Nem is tudom, melyik.
A mosoly után könnyek fakadnak, a zavaros hirtelen tiszta lesz, ami eddig egyszerű volt, nehézzé válik, fogtuk egymás kezét, s most ugyanaz a kéz lök minket a szakadékba – ezeket sokszor észre sem vesszük, s a saját hibánknak tudjuk be…
De mindenki éppen annyira hibás, mint mi magunk.
Megváltozik szép lassan minden, és bottal üthetjük a múlt nyomát.
Ilyenkor jön a hányinger, a szédülés.
Érezzük, hogy minden rendben van, valami mégis változik, csak nem tudjuk mi.
Valószínűleg minden, s mi magunk is, csak még nem látjuk.
Aztán majd ráérünk azon gondolkodni, hogy mi és mennyire és miért…
Szeretnék váltani, de szeretnék maradni… térkép viszont, nincs. Nem is lesz.
Csak ne érezném ennyire, hogy változom…