2017. szeptember 11., hétfő

Gyávák gyáván



Csajos estéken egy pohár bor vagy cider mellett mindig előjön a gyáva pasi témakör. Általában felfestünk egy tök jó kapcsolatot egy vagány, belevaló férfival (fiúval inkább), és jön egy váltás a hímneműnél, hogy akkor inkább mégsem. A szájából elhangzott mondatok pedig ferdítések, ködösítések, kegyesnek szánt hazugságok, mert tettei mögött egyetlen egy dolog húzódik meg, mégpedig a gyávaság.

Félelem a felnőtté válástól főleg érzelmileg, és az addigi kényelmes életéről való leszakadástól.
Ez az egyik macskámat jutatta eszembe, aki rettentően buta volt, és el sem ment otthonról, a csajcicák hozzá jártak. Nos, ők mindezt a fenékig tejfel életüket akarják tovább élni, arról nem beszélve, hogy a külső szemlélő általában tudja, mit fog tenni, mégis reménykedik. Tudja, hogy bizonyos dolgok sosem érkeznek el ebbe a kapcsolatba. Tudja, hogy ez az egész abból fakad, hogy nem akar semmit se tenni azért, hogy változzon az élete, és nem akar felnőni sem soha.
Mi meg, maradunk a pótmamájuk, vagy az a matchbox, amit időnként elővesznek, leporolnak, mintha mi sem történt volna.
Ha meg nem futsz utána, nem vagy jelen, talán a következő lomtalanításnál ki is dobnak.
Ami mondjuk, szerintem jobb, elvégre, nem az én időm megy el fölösleges körökkel.
Nem az én életemet keseríti meg a hasmenés és a gyomorgörcs.
Nem én ragadok bele egy illúzióba.
Jobb esetben hamar kiderül, hogy valaki gyáva, rosszabb esetben, hetek és hónapok mennek el rá. Számomra az a furcsa, hogy egyre több van, lépten-nyomon belebotlunk az ilyenekbe, akik nem vállalják a felelősséget, hanem kitáncolnak, és mi marad? Még ránk hárítják, hogy ez a mi hibánk.
Mintha az, hogy a remény, mint olyan, hiba lenne. Nem, kisbarátom. Ha elültetsz valamit, az kihajt. Azzal foglalkozni kell, törődni vele. Egy másik ember is ilyen. Ha elhintesz neki valamit, az nagy valószínűséggel, gyökeret ver benne. Kihajt, élvezi, míg növekszik, addig te is dédelgeted, de amikor elfelejted a növényt meglocsolni, az bizony nem hálálja meg, amit vele tettél. Elszárad, elkorhad, de ugyanott porosodik majd.
Ezt mérd fel, hogyha teszel vagy mondasz valamit, annak vállald a következményeit.
Nagyon jó ötlet idényvirágokkal körbepakolnod magad, de nem szánalmas, hogy minden szezon elején kidobod őket, és újat vásárolsz? Energiát feccölsz bele addig, ameddig friss és új, de amikor jön, hogy bizony kell a rovarirtó. Kell a gombaölő. Kell a locsolás, a visszavágás, az átültetés, akkor már nem poén. Nem hoz mindig minden virágot. Itthon is van olyan növényem, ami évek óta csak zöldség, és most megörvendeztetett egy hajtással.
Nesze nekem, örüljek neki.
Igen, tudom. Ha a problémáidat mondod el, önző vagy. Ha nem hallgatsz meg, érdektelen. De a gyávaságodat ne rejtsd megfontoltság mögé. Hogy csak gondolkodsz a megfelelő megoldáson, amikor már rég tudod, hogy mi a megfejtés, csak gyáva vagy elmondani, majd meglépni. Gyáva vagy azzal szembenézni, hogy neked ez nem megy. Azzal, hogy mi menne, csak éppen lusta vagy bármit megtenni érte. Pedig, néha igazán nem kellene sok hozzá.
Ez nem azt jelenti, hogy hirtelen felindulásból, szenvedélyből fakadóan döntesz, viszont az agyad a lehető legegyszerűbb választ generálja, mert kevesebb energiát akar felvenni. Csak, ha már gyáva vagy, ismerd be, és ne mutogass ujjal a másikra, hogy az ő hibája, te csak áldozat vagy.
A francokat vagy áldozat!
Hogy nem mered a rejtett tartalmat kifejezni, gyávaság. Hogy kerülöd a konfliktust, gyávaság. Hogy hátsó szándékaid vannak, gyávaság. Hogy ezt még magadnak sem ismered be, gyávaság.
Lehet azzal kontrázni, hogy mi kikényszerítjük a döntést. De felfogtad, hogy mi is érző lények vagyunk? Hogy nekünk is egy véges életünk van, az időnk fogy? Megpróbáltad értelmezni, ami az érzelmeink erőssége mögött van? Nem. Miért? Mert gyáva vagy szembenézni azzal, hogy talán a válaszainktól a te beton biztos világod sem lenne éppen annyira beton biztos, mint amennyire azt hiszed, hogy az.
No, most, hogy így elhordtam az ismerősök többségét, belátom, hogy másképp működik két ember. Nem is az, hogy az egyik nő, a másik férfi. Egyszerűen, két lélek teljesen más periódusban tart, és néha ez tartható, megtalálható az, akit nekünk szánt az ég, de néha el kell engedni azokat, akik személyiségükben éretlenek, bizonytalanok. Gyenge egyéniségek, teletűzdelve komplexussal, önbizalomhiánnyal. Megoldó-képességük általában közel áll a nullához. S ráadásul, még önző egoisták is, mert csak az a lényeg, hogy nekik jó legyen.
Persze, mi is hibásak vagyunk, mert ilyen-olyan oknál fogva, szeretnénk, hogy szeressenek minket, ezért hamar szerelmesek leszünk (főleg egy szemünkben vonzó személybe), reménykedni kezdünk. Aztán ott fogunk ülni a cigarettafüstben, egy pohár langymeleg borral vagy ciderrel, és azon agyalni, miért lettek a férfiak gyávák?
Hol siklott ki ez az egész? Hol veszett el az előzékenység, a lovagiasság, vagy csak az a képesség, hogy meghalljuk és megértsük a másikat?
Mert ebben ez a legnagyobb probléma: A gyáva férfi sosem hallgat a szívére, sem a lelkére. Sosem fogja megérteni, mire van szüksége a másiknak.