2018. április 30., hétfő

Ilyen az én szerencsém


Ültünk a konyhában, már a második üveg bort bontottuk meg. Túl voltunk rengeteg témán, és ott lebegett közöttünk az én magánéletem láthatatlansága. Krisz nyújtózott egyet, majd komoly tekintettel rám meredt.

- Magányos vagy? – szegezte nekem a kérdést.
Annyi előre kész válasz cikázott át az agyamon, hogy hirtelen belém fagyot a szó. Megrántottam a vállam.
- Tulajdonképpen nem. – tulajdonképpen. Milyen magabiztosan hangzik. – Minden ember társas lény, én is. Néha rám jön az öt perc, hogy igen, de az időm nagy részében nem érzem. – dehogynem. – Jól elvagyok magamban, szeretek egyedül lenni. Viszont nem tagadom, hogy vágyok valakire.
- De azt te is tudod, hogy itt nem fogod megtalálni.
- Hol itt?
- Itt a lakásban ülve. Nem jó, hogy így bezárkózol. – nem tudom, milyen fejet vághattam, de nem szólaltam meg. Vártam a folytatást, az ítéletet, a szembesítést, ami meg is érkezett. – Nem hiszem el! Annyi pasid lehetne! Ezer meg ezer. Nem egyszerre, hanem simán válogathatnál. Körbeállnának, te meg mutogathatnál, hogy te, meg te, meg te. Hidd el, sorban állnának érted.
- Hidd el, válogatott hülyék állnak sorba. – dióhéjban elregéltem neki az elmúlt két év tapasztalatait; az üldözési mániás, válófélben lévőtől, az életemet önkényesen átrendezőn keresztül, a hazudozó apán át a férfiig, aki nem tudja magáról eldönteni, fiú-e vagy lány.
Krisztián csak ült, és kerekedett a szeme.
- Basszus! Huh! Ezt nem gondoltam volna.
- Pedig, ez van.
- A társkeresés manapság nehéz. A férfiak normális nőre vágynak, akit épp annyira nehéz találni, mint neked értelmes férfit. – bólogatva fújta ki a levegőt. – Kösd fel a gatyád! Nem lesz egyszerű dolgod.
- Miért is?
- Mert a férfiak félnek az okos nőktől. Nem szeretik, ha egy nő intelligens, ne adj Isten, okosabb, mint ők.
- Hát, köszönöm szépen az útravalót.
Kis csend után újra kérdezett.
- Amúgy te tudod, mit akarsz?
- Igen. Nem úgy tűnik?
- Nem. – erre elmondtam neki álmaim harcosát, mire előkapta a telefont, és kikereste az egyik ismerősét. Felém tartotta a telefont. Mutogatott róla képeket, és az volt a legnagyobb problémája, hogy kell valamirevaló kerítőnek lenni. Abban maradtunk, majd meglátja.
- De figyelmeztetlek. Sofőr.
- És?
- Ja, jól van.
Másnap nem volt mit meglátni. A srác családi állapota megváltozott egyedülállóról kapcsolatban élőre. Keserűen elmosolyodtam a macis játszóruhámban.
Ilyen az én szerencsém.